“Odament ahol az örökkévalóságnak szóló földi ötletei, tervei, kezdeményezései már egyben állnak. Oda ahol már nem kell semmit kutatni, mert már minden kutatásra választ kapunk. Árpival és szeretteinkkel együtt, a Jó Isten teremtését közvetlenül az Isten szemével szemlélni. Abból a világból már életében is – a földre megérzéseivel, gondolataival, kutatásaival és tetteivel már – sokat lehozott.

Idegenvezető volt Ő, sokunknak egy olyan utat mutatott, amelyen haladva, már ezen a világon is boldogok lehetünk.

Amelynek közvetlen folytatása a túlvilág, mennyország, de az út végén, sajnos ennek az útnak a végén is ott a kapu, amelyen, oly fájón, egyedül kell átlépni mindenkinek, ily egyedül, árván hagyva itt földi szeretteiket.

Minket, kik árván itt maradtunk, át és átjár ennek az átlényegülésnek a jéghideg szele, elváltunk egymástól itt a földön, mint fától a levél, szívünk lett most jeges puszta és hideg tél.

Arra már nem maradt idő, hogy megbeszéljük azt, hogy létezhet egy párhuzamos élet a jelenlegi életünk mellett, ahova a jelenlegi tetteink áthatnak.Ezt a párhuzamos életet, világot Te már látod. Már minderre tudod a konkrét választ. Az a sok alapigazság aminek az igazságát, valóságát, materialista gondolkodók számára is, tárgyi eszközökkel bebizonyítottad. Ott vegytisztán érvényesül. Ott megvan az értelmük már az itteni földi szenvedéseknek, a fájdalomnak, a gyásznak, az elhagyatottság és kiszolgáltatottság érzetnek, amelyek átélése nélkül talán nem lenne a mennyországi élet igazi boldogság.

Te már tudhatod, amit mi nem tudhatunk meg soha, hogy megvan az értelme a földi szenvedésnek.

Nagyhéten, Mama – Kopp Judit – távozása után 17 év és 5 napra távoztál te is.(Az ilyen kivalló embereket valamiért hamar hívja el az Úr.)

Most – nagypéntek előtt két nappal – jobban átérezzük Jézus halálakor mondott szavait, „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem” ezekkel a szavakkal a magányunkat a fájdalomban, a lélektani szenvedéseinket váltotta meg a szenvedése árán Jézus az Isten fia, hogy tudjuk, sose vagyunk egedül. (Az Isten önszántából szentelte meg ezeket az élethelyzeteket Ő is átélte ezeket)

Te gondolatokba öntötted és cikkekbe, kutatási eredményekbe, szeretetedet.Amit már nem tudtál odaadni a családtagoknak és szeretteidnek, olyanoknak akik érezték szellemi hullámhosszodat. És a legképtelenebb gondolkodású emberekre is tudtál hatást gyakorolni, műveddel, picit jobbá tenni ezáltal a világot.

Mama pedig, mindazt a szeretet és jót, alapigazságot öntötte szobrokba, amiket már nekünk nem tudott odaadni, mert olyan sok volt neki.

Azoknak szóltatok, szóltál az életművedben akiknek volt füle a hallásra és volt szeme a látásra, mint ahogy a bibliába írva van.

Ezt a sok mindent otthonról szüleidtől, Árpitól, Istentől kaptad, nekünk átadtad. Nagy felelősség nekünk élni vele és próbálni világítani mint fáklya, ahogy Te tetted. Te Fáklya voltál, és Árpival tábortűz.

(Amelyek igazi, nem szellemi értelembe vett, valóságos balatoni emlékei gyerekkorom része, életem alkotó eleme)

A kapott talentumokat, mind az ötöt jól felhasználtad, sokat forgattad és sokat fialt.

Ott a túlvilágon, a mennyországban most már a hasznosítás lényegét és értelmét is látod, látod az élet látszólag értelmetlen dolgaiból álló szilánktömegből összeálló képet, ami innen a földről nézve, egy üvegszilánk halomnak tűnik, amit Te láthatsz, az egy kristálygömb lehet.

Egybe látod az egészet Isten szemével, az Ő két kezével tettél jót itt a földön, Te részese voltál a teremtés művének, partnere voltál Istennek a teremtői mű folytatásában.

Ezáltal, végül mi is azok lehetünk, a Teremtő művének partnerei, társai, ami kapcsolatban van a túlvilági élettel, a mennyországgal, az Istennel. Ez a közös teremtés a kapcsolat, a partneri kéz a teremtővel, ezáltal nem vagyunk egyedül.

Ebben bízunk, ennek megvalósításához kérjük mennybéli közbenjárásodat, hiszen neked ez a földön sikerült.

Ez vezet az általad olyan sokat emlegetett „szentek egyességéhez”, ami által valahogy egyek vagyunk itt a földön is az Istenhez költözöttekkel.”

Bittsánszky Ádám

2012-04-04.